Tegnap esti "csajoskodásom" elég nehézkesen indult, mintha az égiek is ellene lettek volna... Én azonban kitartó voltam :)
Épp mikor indultam leszakadt az ég, az égi mannát dézsából öntötték, mely függönyszerűen takarta be a tájat. Erővel hömpölygött a víz az utcákon, a földek pedig alig győzték magukba elnyelni a hirtelen nagy mennyiségű csapadékot. Ekkor már megfordult a fejemben, hogy mit is szeretnének az "égiek" velem tudatni, de azt tudtam, hogy dolgom van és semmi de semmi nem tántoríthat el attól, ami a fókuszomban volt: "csajoskodni", kapcsolódni, és rendezni az energiákat magamban és körülöttem.
A következő égi jel, úton a helyszín felé a vonaton történt - mintegy fél órát állt a vonat a Duna partjától nem messze...ekkor sem vettem akadálynak a helyzetet, mivel épp kedvenc, s egyetlen Keresztanyámmal Judittal beszéltük át élethelyzetünk szinkronicitását, s nagyot kacagva emelve-támogatva egymást fejeztük be a beszélgetést :D :D :D Csodálatos volt az az örömmámor, melyet egymás félelmének a feloldása adott, a helyzet nyílt és őszinte megbeszélésével.
A nagy vonatozás közben még arra is volt lehetőségem, hogy észrevegyem, hogy csodaharisnyácskám nem igazán party-képes, elszaladtam hát a kedvenc harisnyaboltomba és azonnal harisnyát váltottam...a szín és fazon maradt ugyanaz ;) FEHÉR :) szeretem a fehér színt olyan TISZTA <3
Majd pár percet csúszva várt két kedves Hölgy, akiknek a társaságában megérkeztünk a Bárba, ahol promóciós sminkelésen vettünk részt.
A Bár érdekes, hosszúkás, zárt helyiségben volt...
Megérkeztem. Belehelyeződtem. Megfigyeltem hol is vagyok. Majd irány az egyik legfontosabb helyiség felfedezése, mely egy hosszú, kalandokkal teli út után mennyei boldogság helyszínéül tud szolgálni, ahol megtapasztalhatom a fizikai síkú elengedés okozta könnyűség boldogságát (pisiltem) :D
Aztán elkezdtem figyelni a Hölgyeket, figyeltem az energiákat, ki miben van benne...csodálom az embereket és az életüket - mint ahogyan a sajátomat is, mivel Én csakis azzal a szemmel látok, ami belőlem fakad...láttam a sok gyönyörű NŐt akiket az élet ilyen-olyan módon meghajlított, de meg nem tört. Láttam erejüket és csodálatos volt kinyitni-megnyitni Őket a mosolyommal és a szívem nyitottságával ;) Láttam, érzékeltem a falakat, melyeken tudtam, hogy nem hatolhatok át, és csodálatos volt a gyakorlatban újra és újra megtapasztalnom azt, hogy ha valaki a helyzettel nem tud mit kezdeni - azaz blokkolódik - az az Ő története; s ha ebben nem fordul nyíltan irányomba, akkor a legeslegtöbb amit tehetek, ha ezt Én szeretetteljes megengedésben elfogadom és továbbhaladok.
Több ilyen kapcsolódásom is volt tegnap, és felemelő érzés volt ezt gyakorolni :)
Sok összerezgésem is volt hasonló rezgésű emberekkel, akikkel mintegy örömmámorban ölelgettük egymást, hiszen szívünk nyílt egymás felé, nos Én már tudom, hogy ilyen amikor "jól csak a szívével lát az ember" <3
A csodákkal teljes kapcsolódások után úgy éreztem lemegyek a VénDunához, s szeretettel átadom Neki az élményeimet, tapasztalásaimat, lezárásként elengedve ezt a napot és, hogy vizének morajló zúgása nyugalomcseppekkel tisztítsa-töltse szívem, majd erejéből töltekezve életem nagykönyvének következő lapját-napját megnyissam. :)
Békésen nyugalommal telt fáradságban hajtottam álomra a fejem - miután jó alaposan lemostam "cukibaba" sminkem (lásd képek) ;)
KÖSZÖNÖM UNIVERZUM, HÁLÁS VAGYOK a CSODÁLATOS TAPASZTALÁSOKÉRT!
p.s. mielőtt elindultam volna a bárból, gondoltam az itteni energiákat már nem vinném magammal, és ekkor egy eddig még nem látott idézetet kaptam Stephen Kingtől a mosdókagyló felett tükör gyanánt - 3. sz. kép
 |
| sminkelés előtt |
 |
| sminkelés után |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése